A SDPAD indikátor (Signal Passed At Danger) egy figyelmeztető jelző, amely olyan helyre van telepítva, ahol fennáll a valószínűsége a jelzőmeghaladásos ütközésnek, pl. keresztezés vagy kitérőnél. A SPAD (jelző meghaladási veszély) akkor lép működésbe ha a megállj jelzést valamely vonat meghaladja.

SPAD jelző három optikából áll, a jelző hátlapja kék, az árbocon kék tábla van elhelyezve SPAD INDICATOR felirattal, alatta a jelző azonosítók.

• Alap jelzés: a jelző minden optikája sötét.
  
• Figyelmeztető jelzés: jelző meghaladás esetén a középső optika vörösen világít (SPAD) felirattal, a felső és az alsó optikát szintén vörösek, de egyszerre villognak.

Amennyiben a jelző a figyelmeztető jelzést adja a mozdony (motorkocsi) vezetőjének azonnal meg kell állnia, még akkor is, ha a főjelzőn számára szabad jelzést mutat.  

A SPAD jelző Simsig-es vonatkozása és telepítésének okairól itt olvashattok: SPAD (Signal Passed at Danger)

Angol kifejezések: Signal Box, Switch tower, Signal cabin

A vasúti közlekedés biztonságos üzemeltetéséhez elengedhetetlenek a forgalom irányítását elősegítő jelzők és jelzések. A jelzők működtetését kezdetben a jelző közvetlen közelében végezték. A váltókat (kitérőket) kézzel állították közvetlenül a váltó melett. Az állomások és a forgalom növekedésével egy épületbe kellett csoportosítani a jelzők és váltók (kitérők) működtetését szolgáló berendezéseket. A kezdeti időszakban a jelzők és váltók állítását mechanikusan (vonóvezetékesen) végezték. (A Brit vasútnál a vonóvezetéken kívül merev rudazatos váltó és jelző állítást is használtak, illetve használnak még.)

Fotó: Dave Plimmer

Ground Frames

A Lever Frame-eket (kar-kereteket) a helyi irányítású mellék- és iparvágányok kiágazásainál, valamint kétvágányos fővonalak ritkán használt vágánykapcsolatainál használják, ahol a forgalmat veszélyeztetheti a tolatási mozgás. Az ilyen kezelőberendezést Ground Frame-nek (GF) szokták nevezni, továbbiakban Helyi Kezelőnek fogjuk hívni (hazánkban a kulcsos kézi-váltóhoz hasonlít a legjobban.)
A központi forgalomirányító helységéből adhatnak „engedélyt” a helyi kezelő működtetésére.
A központi biztosítóberendezés elektromos jel formájában biztosít szabad kezelést.

A berendezésen megtalálható a Feloldó (relase) vagy Király (king) kar, amely lehetővé teszi, hogy a Helyi Kezelő karjait működtessék. A Helyi Kezelővel lehet állítani a lezárt váltót, és a váltóval függésben levő tolatásjelzőket. A tolatás végeztével a váltó visszaállítása után visszaveszik a helyi kezelőberendezés „engedélyét”.

A szemafor (alakjelző)

A mechanikusan működő alakjelzőket a 19. században fejlesztették ki a Nagy Britanniában működő vasutak számára. Az eltérő rendeltetésű és független vasúttársaságoknál a jelzők jelzésképei kezdetben igen változatosak voltak. A szabványosítási kísérletek következtében a 20. század elejére lényegesen javult a helyzet, de ennek ellenére mind a mai napig előfordulhat, hogy stílusban és megjelenésben kissé eltérő jelzőkbe botlunk Anglia-szerte.

Bár sok alakjelző maradt fenn napjainkig is, számuk egyre fogy, egyre ritkábban találkozhatunk velük. Van azonban néhány jó példa, hogy a kulturális örökség megőrzése céljából üzemeltetett vonalakon (az ország egész területén) műemlékként óvják a régi jelzőket is.

A későbbiekben látni fogjuk, hogy bár a jelzők és a jelzésrendszer alapkoncepciója megegyezik a hazánkban (illetve közép-kelet Európa nagy részén) használttal, a részletekbe tekintve komolyabb koncepcionális különbségekre bukkanhatunk.