• E-mail

Részletek

Kategória: Hírek

Készült: 2012. szeptember 10. hétfő, 17:13

Teszik fel oly sokan ezt a kérdést, akik megtudják, hogy mivel is szeretem elütni az időt. Persze ennél durvább megjegyzések is tesznek az emberek, pl. Mi EZ sz@r? Mik ezek a csíkok? Ezért másokat fizetnek! Mi ebben a jó? Azért, hogy válaszolni tudjak erre a kérdésre leírom hogyan jutottam el a vasúti forgalomirányító szimulátorokhoz. A 70-es években családunk legfőbb közlekedési eszköze a vasút volt, munkába járáshoz, nyaraláskor, rokonokhoz és még az óvodába is vonattal jártam -tunk. Ebben a korszakba a kelebiai vonalon előfordultak a gőzös tehervonatok, a dízel személyvonatok, valamint ekkor zajlott a vonal villamosítása, is aminek következtében Leók és Szilik is megjelentek. Gyerekként emlékszem még a Kis- és Nagy-Buramai tehervonatokra. Ekkor tájt utaztunk le a Bolgár tengerpartra ami hosszú vonatozást jelentett, hálókocsiban alvással és persze az elengedhetetlen büfékocsival, ahol mindig megkaptam a füstös, száraz, olykor alufóliába beleolvadt csokimat, és Tarubimat.

Első találkozó

Mai napig emlékszem a rokonokhoz minden évben novemberben történő utazásainkra. A Déliből induló vonathoz siettünk, szinte majdnem mindig elkéstünk. Ahogy megtaláltuk a helyünket és felpakoltuk a csomagjainkat az ülések fölé, apukám mindig megkísérelte a vonat lekésését. Az utolsó percekben leszállt és visszament az Utasellátóba sörért, ropiért, újságért és valami agyoncukrozott üdítőért. Mi meg szét izgattuk magunkat, hogy biztosan lekési a vonatot. Persze mindig elérte, bár volt, hogy csak az utolsó kocsira tudott felugrani. És soha nem feledem az alagút sötétjét, a vonat zakatolását az illemhelyek szagát, és azt a rengeteg vonatot, ami akkoriban futott a síneken. Szól mindig a felkiáltás anyu szájából: "Ne hajoljatok ki! Mert korom megy a szemetekbe!". Mi meg a testvéremmel egyszerre: "Már nem gőzösök húzzák a vonatot!". Anyu tudta, de azt is, hogy a "sosem csukódó" ablakból a grafitos zsírt nem fogja kimosni a ruhánk ujjából! Amire még emlékszem, hogy a Sopronba tartó vonaton civil-ruhás rendőrök, határőrök utaztak és találomra igazoltatták a tömött vonaton utazókat. Ekkor még a határhoz közel eső településekbe csak engedéllyel lehetett utazni.   

Fotó: http://gigant.chem.elte.hu/NOHAB-GM/nohab_tour.html

A 80-as években a fonyódligeti úttörőtáborban csodálkozva figyeltük a Nohabos "fürdős" vonatokat, amik gyakran 10-12 személykocsit húztak. A jellegzetes motorhangot nem feledem el soha!

Tehát innen a vonat szerelem! 

Gyerekként a modellvasútnál kezdődött.

Elsőként csak egy kis kőr, egy mozdony és pár kocsit kaptam karácsonyra. Később minden zsebpénzem és locsolópénzem a vonatokra költöttem. A család minden tagja vonatot vásárolt születésnapomra és karácsonyra is. Közép iskolában már nem volt rá időm, mert a csajozás és a bulik elvitték a félretett pénzt. A katonaság után a munka világában szintén nem jutott rá keret, mert jött egy új szenvedély a számítógép.

A számítógépes programok a 90-es években nem voltak túl szépek, ezért maradtak a stratégiai játékok. Az első vonatos játékom a Railroad Tycoon volt. Aztán jöttek sorban, Transport Tycoon, Traffic Giant, Indrustian Gain-t. Sajnos ezeknél a játékoknál nem volt lehetséges a vonatok vezetése, mégis heteket töltöttünk el vele egy huzamba. Számomra az áttörést a Microsoft Train Szimulator hozta. Elsősorban a látvány szempontjából okozott örömöket, de később a kiegészítőknek és az Editornak köszönhetően élethű és izgalmassá alakult a játék. Elérkeztünk, hát a forgalomirányítói érdeklődéshez, mert az editorban pályaépítésre adtam a fejem. A sorozatos lefagyáson kívül a pályaépítés és a jelzők és jelzések miatt kezdtem érdeklődni a helyes elhelyezés miatt. Beiratkoztam a MÁV könyvtárába. Az F1-es jelzési utasításból megtanultam a pályaobjektumok elhelyezését, a táblák jelentését és a jelzők jelzés-képét. Ezzel megint újabb kérdések merültek fel: Mi és ki irányítja, állítja a jelzőket, váltókat és sorompókat.

Első találkozásom a forgalomirányítással

A taksonyi állomáson egy Domino55-ös pulton látta meg a felvillanó lámpákat.

Ekkor határoztam el, hogy a számítógépen megpróbálok hasonló szimulátort felkutatni. Sajnos a 2000-es évek elején nem igazán volt ilyen ingyenes program az Interneten. Később a letölthető forgalomirányító programok, időkorláttal rendelkeztek. Rászántam magam, hogy fizetek érte, és megvásároltam a PC-Rail sorozat Brighton állomás szimulációt. Közel 26 fontot (11000ft volt akkor) fizettem érte. Csalódtam, mert a menetrend 10:00-nál véget ért, és ehhez a központhoz új menetrendet csak pénzért adtak volna. Ekkor találtam rá a Simsig-re.

 
Fotó: http://pc-rail-brighton.software.informer.com/5.1/

Az első program amit kipróbáltam Simsig-től az Swindon volt. Persze ez is demó verzióként működött ekkor tájt, persze fizetés esetén kóddal lett volna teljes a játék. Nagy örömömre a programozók "bosszújaként" közzétették az összes szimuláció licenc kódját, tehát megkezdte a Simsig az ingyenes pályafutását.

A kérdés még  mindig az, hogy MIÉRT?

Erre a kérdésre nem tudnék röviden válaszolni, tehát megpróbálom hosszan!

Ott tartottam, hogy Swindon központ. Első találkozásom alkalmával a játékban szinte semmit sem ismertem, értettem. Találomra nyomkodtam a jelzőket. (Az első központok menetrendje a jobb alsó sarokban jelent meg a vonatszám kattintása esetén.) Erre még jöttek a Pop-up ablakok rendszeres megjelenése és a telefonjel folyamatos villogása. Szóval nem jutottam előrébb. Szerencsére a Help- fájlban megtaláltam a válaszokat. Elkezdtem lefordítani a program irányításáról és működéséről szóló fejezeteket. Elérkeztem tehát a játékot. Jött a Liverpool Street, és a Bristol.

Elsőre persze nem állítottam hibákat vagy késést. Ennek ellenére a játék hosszú időre lekötött. Miért?

A játék egyszerűnek tűnik, időben indítani a vonatokat és időben érkezzenek meg a célállomásra. Ez az egyszerűséget mindaddig fel lehetne tartani, ha a vágányok nem kereszteznék egymást, és egy vonatnál több nincs a területen. És úgy gondolom, hogy ebben rejlik a miért!

Végig kísérhetjük a játék alkalmával a tároló vágányról való érkezéstől a vonat összeállításig, a vonatok menesztésétől az alternatív útvonalig mind mind színesíti és realisztikusabbá teszi a játékot.

Szolnok rádiónak nyilatkozom

Amennyiben a miértre egy szóval kellene meghatározni úgy a HATALOM szót választanám. A hatalmat úgy értem, hogy a játékos, vagyis én döntöm el a vonatok sorrendjét, a terelőút megválasztását, vagy akár a menetrendbe való beleírással új vonatok készítését vagy összeállítást. Ez a hatalom nem korlátlan, hiszen szigorú szabályok határozzák meg a vágányút beállítását vagy tolatást. Ebben rejlik a szépsége, hiszen a szigorú szabályok nem változnak! Tudod mit tiltanak és amit nem tiltanak azt engedik. A keretek között kell döntened, és amit választottál annak eredményességét azonnal láthatod, még ha rosszul is döntöttél. A rendszert úgy alkották meg, hogy a kezelői tévedését felülbírálja és megakadályozza a balesetet. Ennek ellenére komolyan veszem, és érzem a felelősség súlyát az egéren. Itt jegyezném meg, hogy külön engedéllyel kezelhettem egy nagy állomás kezelőpultját. A Dominó55-ös pulton én nyomogathattam a rendelkező által mondott vágányutat és jelzőket. Nem mondom, hogy nyugodt voltam, tudtam, hogy a rendszer nem engedi a tévedést, és hogy a rendelkező figyelte a kezem, mégis izgultam!

Mit nyújt számomra a vasúti forgalomirányító szimulátor?

Első sorban kikapcsolódást nyújt, ezenkívül agytorna és izgalom egyben. A játék során gyorsabban telik az idő, és leköti a figyelmem. A www.simsig.hu által szervezett találkozók alkalmával sikerült egy jó társaságot összetoborozni! A találkozókon nem csak a saját terület irányításával kell foglalkozni, hanem a szomszédos területtel együtt kell működni a forgalom érdekében. Sajnos az Interneten szervezett hálózati kapcsolatból hiányzik az élőszavas információközlés, de ennek ellenére sokkal izgalmasabb, mint ha a játékos egyedül játszana.

Tehát miért is? 

Írta: Snali Sims

HEAK szerint:

A vasutas megszállottságom már kiskoromban kezdődött. Eleinte csak a villanymozdonyok és a mozdonyvezetői munka érdekelt,de idővel változott a véleményem. Kíváncsiságom határtalan, így egyre mélyebbre ástam magam ebben a témában. Érdekes volt számomra, hogy a vezérek szabályszerűen tudnak közlekedni, de nem tudtam, hogy mit kell figyelniük. Beszélgettem pár mozdonyvezetővel, és kérdezgettem tőlük dolgokat, hogy mi alapján közlekednek. Mondták erre, hogy a jelzők segítenek nekik. Eddig rendben is volt, de érdekelt, hogy mi és ki vezérli ezeket. :)
A simsig programot először egy egyetemi ismerősöm mutatta meg. Eleinte nem tudtam, hogy mit kell vele csinálni és bonyolult is volt. Ezután kicsit hanyagoltam a Simsiget. Viszont rátaláltam a magyar weboldalra, ahol rengeteg leírást, segítséget találtam a használatához. Regisztráltam a fórumba is, mivel ott gyorsabban kaphattam választ a kérdésemre. Fórumon a régi tagok találkozót szerveztek, gondoltam elmegyek én is, veszteni valóm nincs. Érkezésemkor nagyon barátságosan, és segítőkészen fogadtak. Mindenki úgy kezelt, mintha már régi tag lennék, pedig én "újonc" voltam. A találkozó alatt a King's Cross (KX) egy kisebb, egyszerűbb szakaszát irányítottam. Jó élményekkel gazdagodtam. A találkozó évente megszervezésre kerül, azóta is részt veszek, ha van lehetőségem.
A Simsig programot azért szeretem, mert van valóságalapja és egy kicsit mögé gondol az ember, akkor rájön, ha a forg. irányítók nem dolgoznának akkor megáll a közlekedés. Lehet szimulálni pl.: balesetet, pályahibát, jelzőhibát... stb. ez is dob az élményen. A csapatunk családiasnak mondható, hisz kevés embert számlálunk. Volt szerencsém a fonyódi központban látogatást tenni, itt betekinthettem a magyar forg. irányításba.
Összefoglalva: A simsigben jól lehet tanulni a forg. irányítás fortélyait, egyszerű a kezelése, és van valóság alapja a szimulációnak. Jah és jó a csapat! Én ezért használom a SIMSIG-et.

IST szerint:

Nehéz kérdés, nem egyszerű megválaszolnom. Alapvetően talán azért nem, mert én "mindenevő" vagyok a vasúthoz kapcsolódó programok terén, azaz szeretem a stratégiai játékokat, a mozdonyvezető "szimulátorokat" is példának okáért. A forgalomirányítás is emiatt kezdett el érdekelni, bár hozzátok képest én megmaradtam amatőr szinten: néha betöltök magamnak egy-egy nagyon kicsi vagy könnyen irányítható központot és elszórakozok vele. Hogy miért? Vonz a kihívás, hogy minden vonatot a megfelelő helyre és a megfelelő időben tudjam küldeni, ilyenkor folyamatosan nézegetem a menetrendet, a tennivalókat görgetem végig magamban újra és újra, mondhatni pörög az agyam. Jól jön hozzá, hogy vonz a brit vasút, élőben is volt szerencsém többször is utazgatni arrafelé, a SimSig pedig ezeket az emlékeket is hozza vissza egy kicsit.